Török és magyar előkészületek

A török szultán serege április 23-án indult el Magyarországra. Június 30-án megérkezett Nándorfehérvárra. A széles folyók (pl.: Száva, Duna) a törökök ellen volt, hiszen nem tudtak csak úgy átkelni, ezért hidat kellett építeniük. A magyar király (Lajos) kijelentette, hogy nincs pénze, ezért a nemesekre, az adókra és a pápa által átengedett egyházi vagyonból fogadtak katonákat. A szultáni sereget Ibrahim pasa vezette. Július 2-4 között átkelt a katonáival a Száván és 11-én már Pétervárad alatt állt. A várat azért volt fontos elfoglalniuk, mert elzárta az oszmánok fő utánpótlási vonalát, a Dunát. Újlak, Eszék, Erdőd sem tudott ellenállni az oszmán seregnek. Perényi Péter temesi ispán csapataival, a Dráva-vonal védelmére akart vonulni. Sajnos elkésett, mert addigra már a törökök megvetették lábukat a Dráva bal partján. Ezért a Karasica-patak mocsarában vert tábort 6000 emberével, szekérvár védelme alatt, s onnan nyugtalanította a közeledő oszmán hadat. A magyar vezetés csak június közepe felé döntött arról, hogy a csapatoknak július 2-ra, Tolnára kell összegyűlniük. A király Szapolyai János erdélyi vajdához futárt menesztett, majd ő maga is csak július 20-án indult el Budáról, és miként 1521-ben, haladásának lassúsága serege gyarapodásával állt arányban, de így is útközben 12 000 főre nőtt. Tudományos berkekben vita folyt és folyik arról, hogy az említett három vízi akadály (Száva, Dráva, Karasica) révén fel lehetett volna-e tartóztatni az előrenyomuló oszmán sereget. Van, aki úgy véli, hogy mindhárom vonal alkalmas lett volna erre a célra, van, aki szerint egyik sem. Az szinte első látásra bizonyosnak látszik, hogy a Szávánál erre semmi esély nem volt. Itt ugyanis az átkelőhelyet már eleve biztosította a török kézen levő nándorfehérvári és zimonyi vár. Sokkal érdekesebb ebből a szempontból a Dráva vonala. Itt ugyanis, ha hinni lehet a korabeli vízrajzi helyzetet bemutató térképeknek, a folyó mentén végig mocsarak, árterek húzódtak. Nagyobb seregek átkelésére alkalmas pont a Dráva torkolatától felfelé először Eszéknél van. Ezt a magyar haderőnek mindenképpen meg kellett volna próbálni elzárni. Nem tudjuk, miért nem tette. Elképzelhető, hogy a magyar nehézlovasság sem tudott volna ezen a rossz talajon mozogni. Az a feltételezés, hogy ebben az esetben az oszmánok feljebb próbálkozzanak, nem tűnik reálisnak, hiszen így nekik is a folyó menti mocsaras talajon kellett volna továbbvonulniuk, nem beszélve az ezzel járó időveszteségről.